Ugrás a tartalomra

A Közlekedési Múzeum története

A budapesti Közlekedési Múzeum Magyarország egyik legrégebbi alapítású műszaki jellegű múzeuma. Gyűjteménye, kiállításai nemzetközileg is ismertek és elismertek voltak úgy a múltban, mint a jelenben is.

1896-ban, a millennium évében nagyszabású kiállítást rendeztek Budapesten, a Városligetben. A parkban felállított pavilonokban Magyarországnak lehetősége nyílt, hogy bemutatkozzon a világnak: a 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. Teljes képet igyekeztek adni a múltról és a jelenről összegyűjtve a magyarság hagyományait, a kultúra és a tudomány területén elért eredményeit. E bemutatók sorába tartozott a közlekedésügy is. A gondos munkával összegyűjtött tárgyaknak óriási figyelmet szentelt a századvég közönsége. A szervezők ezért elhatározták, hogy nem hagyják elkallódni az értékes gyűjteményt, hanem egy állandó múzeum létrehozásával megtartják és bővítik azt.
A millenniumi Közlekedésügyi Csarnokot Pfaff Ferenc, a Magyar Királyi Államvasutak főépítésze tervezte, és hasonlóan a többi pavilonhoz, ideiglenesnek épült, a múzeum létrehozásával azonban fokozatosan állandó épületté alakították át. Az 1896-os kiállítás egyik legimpozánsabbnak számító csarnoka romantikus-eklektikus stílusban épült. 3100 négyzetméteres kiállítóterében a vasút, a közút, a hajózás és vízépítészet, valamint a posta, távbeszélő és távírda legfontosabb tárgyai kaptak helyet. A járművek, alkatrészek, különféle berendezési tárgyak, valamint számos modell mellett fényképek, térképek, rajzok, menetjegyek mutatták be a magyar közlekedés fejlődését, nemzetközi anyaggal kiegészítve.
A Közlekedési Múzeum létrehozásának fő szószólója első igazgatója, Banovits Kajetán volt. Kitartó munkájának köszönhetően 1899. május 1-jén megnyithatta kapuját a Közlekedési Múzeum. A gyűjteményt fokozatosan gyarapították, időközben a repülés hazai és külföldi gépei, modelljei is helyet kaptak az épületben. A helyhiány azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, és több terv is született a múzeum bővítésére, valamint arra vonatkozóan, hogy az épületet más helyszínre telepítsék. A pénzhiány és a két világháború azonban meghiúsította ezen elképzeléseket.
A második világháború vége felé, 1944-ben két bombatalálat érte a múzeumot, jelentős károkat okozva az épületben és a gyűjteményben. Csak az 1950-es évek végén dőlt el, hogy helyreállítják a romos épületet. A múzeumot szerényebb kivitelben, a kor ízlésének megfelelően építették át. Az átépített Közlekedési Múzeum végül 1966. április 2-án nyílt meg a közönség számára.
Az intézmény ekkor már nem csak a műtárgyak megőrzését tartotta céljának, hanem a közlekedéstörténeti kutatások központjává is kívánt válni. 1971-ben a Közlekedési Múzeum országos múzeumi státuszt kapott, a 70-es évektől pedig újabb és újabb kiállítóhelyekkel gyarapodott, majd központi épülete 1987-ben új épületszárnnyal bővült.
2009-ben született meg a döntés a Közlekedési Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum integrációjáról, így a magyar ipari és műszaki örökség több jelentős kiállítóhelye egy intézmény szárnyai alá került, létrehozva ezzel a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot.
A Közlekedési Múzeum egészen 2016-ig fogadta látogatóit a Városligetben, a park rekonstrukciójának keretei között megvalósult épületbontásig. Az eredeti tervek szerint a kiállítás az 1896-os tervek szerint visszaépített és földalatti kiállítóterekkel bővített épületben kapott volna helyet, azonban ez szűkösnek bizonyult a nagyméretű műtárgyak elhelyezésére. Így a Kormány 2017-es döntése alapján az intézmény új helyszínen, Kőbányán, Budapest X. kerületében, az Északi Járműjavító területén kapott lehetőséget központi épületének megvalósítására.
Az értékes műtárgyak nagy része ma bérelt raktárakban áll. Az új épületegyüttes megvalósításának célja, hogy a gyűjtemény egésze méltó elhelyezést kapjon, és a múzeum mint szellemi műhely is újjászülethessen.