Ugrás a tartalomra

A járműjavító története

Az Északi Járműjavító aligha mond ma sokat a budapestieknek, hiszen nem kevesebb, mint 140 éven át, egészen 2009-ig mozdonyok javítása folyt a városnak ezen a részén. Aki nem itt dolgozott, nem igazán járt ezen a területen. A hely szellemiségét persze éppen ez az ipari örökség adja, az ország egykor egyik legjelentősebb üzemének atmoszférája és páratlan terei.

Az 1867-ben alapított – gróf Széchenyi Ödön és Klapka György által is életre segített – Magyar-Svájci Gépgyár kezdett el először itt vasúti járműveket javítani, de a terület már 1870-ben a MÁV-hoz került és összekapcsolták a losonci (Józsefvárosi) pályaudvarral. A műhelyekben hamarosan mozdony és kocsigyártás is folyt, a járművekből egyet-egyet még az 1873-as bécsi világkiállításon is bemutattak. A legnagyobb munkát ekkoriban a MÁV első vonalának, a pest-losoncinak a járművei adták, de még sokáig leginkább az ország északi területeiről hozták ide a mozdonyokat és a kocsikat. A műhelyet emiatt kezdték egy idő után Északinak emlegetni.

A területen az 1880-as években készült el Feketeházy János – a kiváló MÁV főmérnök, számos hazai híd, például a Szabadság híd tervezőjének – elképzelései szerint az ún. Eiffel-csarnok, ami majd a Magyar Állami Operaház műhelyházaként és próbacentrumaként születik újjá. A XX. század elejére a terület már nemcsak a magyar államvasút legkorszerűbb, hanem Budapest legnagyobb ipari üzemévé is vált. Ekkoriban nem kevesebb, mint 90 mozdonyon és 455 kocsin tudtak dolgozni a műhelyekben, illetve 48 mozdonyon és 280 kocsin a szabadban. A két háború között már a Kandó mozdonyok javítását is el tudták végezni, a második világháború után pedig dízelmozdonyok gyártása és tömeges javítása is megkezdődött. Ekkoriban, 1958-ban fogtak neki a három évvel később, 1962. június 8-án átadott dízelcsarnok tervezési munkáinak. Az épület építésztervezői Gundel István és Rochlitz Tibor mellett az a fiatal, még huszonéves Kővári György volt, akinek egyik legismertebb alkotása, a Déli pályaudvar új fejépülete éppen ekkoriban készült el, de ismert, hogy a kazincbarcikai, a balatonfüredi pályaudvart is ő tervezte, sőt voltak egyiptomi, nigériai megbízásai is. Az Északi Járműjavító végül a hetvenes években még egy hatalmas forgóvázműhellyel bővült. A három óriási csarnokban – Eiffel, Dízel, Forgóvázműhely – és a területen álló számos további épületben 2009-ig folyt a magyar vasutakon futó járművek javítása.